Napkapu

Leírás: Két darab 180 cm x 30 cm x 30 cm nagyságú magyarvistai kőből faragott oszlop jellegű kortárs plasztika, köztük 12 cm közzel. A kő formák külső oldalán bronz elemek kerülnek rögzítésre. Nyolc éven keresztül egy-egy elem, követve a projekt előre haladtát. A bronz elemek a nyolcadik év végén egy 70 százalékban zárt kört hoznak létre. A bronz elemek belsejében felrögzítésük előtt egy lezárt kerámia kapszula kerül elhelyezésre, benne írott dokumentumokkal. Ez a folyamat egy évről-évre megismétlődő rítus, közösségi esemény része lehet. A két kő elem közötti rés kelet-nyugat tájolású. Elméletileg a szobor mögött állvá a felkelő Nap emelkedő mozgása megfigyelhető rajta keresztül. A nyolcéves folyamat végén egy anyagaiban hagyományos, de koncepciójában és szellemiségében kortárs képzőművészeti alkotás jön létre, aminek létrejöttében jelképesen a helyi község több ezer fiatal képviselője vett részt, így túl lép a hagyományos jel állításon, egy generációs jelképpé válhat.

Koncepció: A szobor végső formája egy „napkapu”, két kő-bronz plasztika által közre zárt üres tér a felkelő Nap fénye részére. A fénynek, ami ha kitölt egy (élő)teret az átláthatóvá válik, megtelik élettel..., ezért jelképesen is mindig nagy szükség van a fényre.

A plasztika egységes aránya viszont követi az emberi test arányát. A két kő egységes tömege egy átlagos európai ember tömege, ami középtengelyének szív vonalában található a bronz kör középpontja. Ez fizikailag a két kő tömb közötti fénnyel kitöltött ürességben található. A nyolc év alatt növekvő bronz tömeg egy emberi kéz felemelésének gesztusát is követi. Az ég felé emelt kéz pedig a fa jelképes megjelenítése. Ezt csinálják a gyerekek is ha fát játszanak. A létrejövő végső kép, mivel a felemelkedő kéz minden fázisát rögzíti a végén, egy jelképes fát formáz, aminek a koronája a létrejött bronz korong, annak közepe pedig az emberi szív. Red Crow Westerman szerint „a DNS-ünk ugyanabból a DNS-ből teremtetett mint a fáké. A fa azt lélegzi be, amit mi kilehelünk. Amit a fa kilélegez, arra van szükségünk nekünk. Tehát a fákkal közös a sorsunk.”

A projekt végeztével visszamaradó szobor az időkapszula jellegén túl (őrzi a résztvevő gyerekek névsorát) kap egy plusz funkcionalitást, előtte, mögötte meg lehet állni és jelképesen elvégezni a „fa gesztusát”, egy percre lélekben és testben egyesülve azzal az eszmeiséggel és életérzéssel amit a projekt és a mű képvisel. Erre egy mellette elhelyezett tábla is felhívja a figyelmet.

Péter Alpár

Napkapu szoboravató

Szepsiszentgyörgy, 2020. november 27. | fotó: Toró Attila